Az események eleinte két szálon „mennek, mennek, mennedégelnek”. Az egyiken két, illetve idővel három különös lény vándorlását élhetjük át a világ egyetlen Hiánypótlójához - nem tévesztendő össze holmi Varázslóval -, aki hol lakhatna másutt, ha nem éppen a világ végén. A másik szálon
a Bölcs Hiánypótlóval ismerkedünk meg, mielőtt vándoraink odaérnének. Itt bepillantunk a hiánypótlás mesterségébe, végigkísérve a háromlábú karosszék esetét, majd részesei leszünk a gonosznak. Az időérzék hiánya nem tragikus probléma, kivéve talán akkor, ha az illető egy óra, akit ráadásnak Pontos Időnek hívnak. Érthető tehát, ha ő hajlandó a világ végére is elmenni.
2010. március 1-jétől immár másodjára indul útjára a Szivárványhíd elnevezésű országos irodalmi levelező verseny a Hebe Kft. szervezésében és a Móra Könyvkiadó támogatásával.
A Szivárványhíd különleges kalandra hívja a diákokat, amely elvezeti őket a könyvek színes világába, ahol megtapasztalhatják a könyvek tapintásának semmihez sem fogható élményét, magukba szívhatják a papír különleges illatát, és ami a legfontosabb: ráérezhetnek a betűk ízére.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a kisgyerekkorban, családi körben történő meseolvasás fontosságát, viszont abban, hogy a könyvek később is elválaszthatatlan részét képezzék a gyerekek életének, az iskoláknak is nagy szerepe és felelőssége van. Ezért kell minél nagyobb élménnyé tenni a diákok számára a ,,nagy találkozás”-t.
2010. február 8. Hanna blogjó könyv A. A. Milne Holnemvoltja egyszerre ironikus, sokrétűtörténet, reflexió a háborúra (1917-ben íródott), kora politikai törekvéseire (emancipáció) és hagyományos királylányos mese, ahol el kell nyerni a királylány kezét, meg kell menteni őt és boldog (dupla) lakodalom zárja a művet, valamint a királyság megfelezése. Egyszóval mindenki, aki megérdemli, felnő, és megtalálja a helyét és a boldogságát. A főszereplőnk természetesen egy szépséges királylány, Viola, akit apja magára hagy, amíg háborúzni indul a szomszéd királlyal, mert az tizennyolcszor lépdelt át fölöttük reggeli közben a hétmérföldes csizmájával (egészségügyi sétája során), és ezzel megsértette az etikettet. Persze cseppet sincs kedve ennek a könyvtárban üldögélő, olvasgató, bátortalan szerelmes királynak a háborúhoz. Így hát hónapokig táboroznak a seregek egymással szemben, míg egy csel eldönti a csata sorsát, és a másik király életét is megoldja, aki nagyon morcos, mert ilyennek kell lennie, pedig szeretne szabad ember lenni. Violát közben a király szerelme, a szépséges dilettáns költő-grófnő machinációi irányítják, de a grófnő sem gonosz, csak éppen szenvedélyeinek foglya. A megmentésére érkező királyfi viszont sajnos gyáva, mohó és idegesítő. Még szerencs, hogy van egy hű és szerelmes udvaronca, a királylánynak pedig egy kislány-barátja, aki természtes érzései segítségével hol bajba juttatja, hol meg kisegíti a bajból. Míg a szereplőink bukdácsolnak útjukon, a narrátor is ki-kiszól nekünk, hivatkozik forrására, Sámson krónikásra, kritizálja és felhasználja - relativizálja az események valóságát, mindezt egy mesében. Varázslók és tündérek is felbukkannak, de kevés van belőlük és a galibákat nem ők, hanem a szereplők talpraesettsége oldja meg.
Január 30-án lesz a 2008-as Év Gyermekkönyve-díjat elnyert Lackfi János legújabb, A részeg elefánt című kötetének játékos bemutatója a Marczibányi téren. A szerzővel a magyar gyerekvershagyományról, a szófaragás rejtelmeiről és a szövegekkel összenövő képekről és dallamokról beszélgettünk.
- A részeg elefánt verseinek némelyike motívumaival, szóhasználatával mintha nem is elsősorban gyerekeknek szólna. Gyermek- vagy felnőttversek ezek, és egyáltalán, létezik szerinted külön gyermek- és felnőttirodalom?
- Felnőtt szemmel lehet, hogy nem gyerekesek a kötet versei, de könyvtárakban, iskolákban nagyon sokfelé jártam velük Pécstől Szegedig, Veszprémtől Salgótarjánig, és kisdiák-közönség előtt felolvasva azt tapasztalom, működnek a szövegek, ők veszik a lapot. A gyerekköltészetnek nem kell gagyognia, és az sem jó, ha a gyerek mellett az esetek többségében mégiscsak ott álló felnőtt olvasó beleőszül az unalomba, és kihullanak a fogai.
- Vörös Istvánnal közös, Apám kakasa című verseskönyvetekben megkíséreltetek a magyar gyermekvershagyománnyal párbeszédbe lépni. Hogyan lehet egyáltalán a generációk versélményeit meghatározó Weöres Sándor-szövegek után magyar gyerekverset írni? Új témákat és új hangot, kell találni ahhoz, hogy érvényes versek szülessenek?
- Weöres nem holmi Terminátor, korántsem lezárt, sokkal inkább elkezdett valamit. Fesztelenül, könyékig turkált abban a nagy zsákban, amelyet több ezer év töltött meg költői eszközökkel. Az "izzik a galagonya" balladásságához a formát az "országúton hosszú a jegenyesor, hosszú a jegenyesor hazáig" kezdetű magyar nótától szedte el gátlástalanul. Minden érdekelte őt, sláger és szonett, eposz és mondóka. Ösvényeket indított el, melyeken vég nélkül lehet kalandozni. Mi több, az Apám kakasa-kötettel azt is megpróbáltuk megmutatni, hogy a hagyomány maga olyan labirintus, melyben vég nélkül lehet bolyongani. Szándékunk szerint kinyitottuk a hagyomány porlepte nagykönyvét, hogy mindenki kedvére ott folytathassa a magyar költészetet, ahol az elődök abba se hagyták. Kaptam is azóta olvasói levelet, mely a Csiribiri ismert ritmusában a minden szülőt rémítő tetűvészt énekli meg: "Parazita, parazita / hajhullám, / ízeltlábú / baj hull rám". Kozármislenyben pedig, a Szófaragó táborban tíz év körüli gyerekekkel írtuk, hogy "Bóbita, Bóbita rendőr, / Virsliből áll gumibotja, / Fánk-karikás a bilincse, / Száz betörő nyalogatja". És persze zenehallgatás vagy beszéd közben mindig új és új formákra, kifejezésekre vadászom. Elég annyi, hogy aki "kezet fog" és "fogat kezel", máris beindul a gépezet: "fejet hajt" és "hajat fejt", és így tovább.
Sorozatszerkesztő, az estek összeállítója: Eszéki Erzsébet
A 2010-es esztendő első AEGON-estjén szokatlan képzettársításokra számíthatnak a nézők, a két vendég ugyanis jól ismeri egymás munkásságát, ám ők ketten még nem találkoztak egymással személyesen. Lackfi János költő, író, műfordító, hét verseskötete, hét gyermekkönyve, két kisregénye és egy regénye, valamint húsz műfordításkötete jelent meg. Lackfi János és Vörös István átköltésében jelent meg nemrég az Apám kakasa – ahogy a cím is sejteti: klasszikus versek átiratai (például az Anyám tyúkja) olvashatók ebben a hihetetlenül szellemes kötetben. 2009-ben, a Móra kiadónál látott napvilágot A részeg elefánt című könyve is, legújabb gyerekverseivel.
A tavasz óta József Attila-díjas Kiss Ottó kedvelt Csillagszedő Máriója tavaly év elején jelent meg újra, új köntösben a Móra Könyvkiadónál, s legutóbbi ifjúsági regénye, a 2007-es A terepasztal lovagjai után most friss verseskötettel örvendezteti meg egyre gyarapodó olvasóközönségét. A nagypapa távcsöve azon a sajátos, Kiss Ottó-féle szabad verses, jól kitaposott ösvényen halad, amit a Csillagszedővel kezdett és az Emese almájával folytatott. Jó csapás! A kötet fülszövege rövid és lényeg-/messze látó, mint a belül olvasható versek mindegyike: „A nagypapa távcsöve varázslatos eszköz. Amikor belenézünk, nemcsak a távolság fogy el, közelebb kerül a múlt is, vele pedig az emlékek: újra kicsi lesz a nagyból, és nagy lesz a kicsiből.” A távolság pedig, amit le kell rövidíteni, eleinte nem kicsi, ahogy a kötet első versében olvasható, két hétre érkeztek a nagyszülék: vajon „mit lehet majd velük addig csinálni”?!
Az újságírástól a regényen át a gyerekversekig érzi otthon magát a szövegek világában Kiss Ottó. Hírnevét az utóbbi időben gyerekirodalommal szerezte. Újabban regényt ír A másik ország munkacímmel.
Kiss Ottónak A nagypapa távcsöve címmel új gyerekverses könyve jelent meg a Téli Könyvvásárra. A svéd gyerekköltészet világával rokon prózaverseket Paulovkin Boglárka színes illusztrációi kísérik. A kötet a Móra Kiadó gondozásában látott napvilágot.
PRAE.HU: Pályádat újságíróként kezdted, majd novellákat, regényt írtál. Az első gyerekversköteted címe az volt, hogy Visszafelé hull a hó, az alcíme pedig: versek gyerekhangra. Honnan táplálkozik ez a gyerekhang?
Csak feltételezni tudom, hogy gyerekkoromból maradt. Amikor verseskötet írásába kezdek, mindig megpróbálok rátalálni, szerencsére még megvan, de érthető okokból egyre mélyebben kell magamban keresgélnem.
November 17-én mutatta be legújabb könyvtermését a Móra Könyvkiadó. A legnagyobb magyar gyerekkönyvkiadó már évek óta nem kizárólag a múltjából él, egyre inkább kezd magára találni, s elfoglalja azt a kezdeményező pozíciót, amit évtizedekkel ezelőtt vitt a magyar könyvpiacon. A klasszikusok (Kästner, Zelk, Szepes Mária) mellett számos újdonsággal rukkoltak elő karácsonyra Balázs Ágnestől Lackfi Jánosig, Timothée de Fombelle-től Zdeněk Milerig, Kiss Attilától Darren Shanig.
Szerző: Frank N. Stein, a Pagony krónikása Papiruszportál / 2009. november 10. 6.56
Mint arról forró menyétnyomon beszámoltunk, a Móra Könyvkiadó október 12-én, a világpremierrel egy időben mutatta be David Benedictus író és Mark Burgess grafikus könyvét, a Micimackó visszatért. A szerzők nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy az azóta már szigetországi ikonná vált Winnie the Pooh meséjébe életet leheljenek. Puha földet érés, mondhatnók: a történet folytatásában David Benedictus mintha A. A. Milne köpönyegébe bújt volna, illetve mintha abból bújt volna elő.
Alföldi Róbert vendégei: 
Az újságírástól a regényen át a gyerekversekig érzi otthon magát a szövegek világában Kiss Ottó. Hírnevét az utóbbi időben gyerekirodalommal szerezte. Újabban regényt ír A másik ország munkacímmel.
November 17-én mutatta be legújabb könyvtermését a Móra Könyvkiadó. A legnagyobb magyar gyerekkönyvkiadó már évek óta nem kizárólag a múltjából él, egyre inkább kezd magára találni, s elfoglalja azt a kezdeményező pozíciót, amit évtizedekkel ezelőtt vitt a magyar könyvpiacon. A klasszikusok (Kästner, Zelk, Szepes Mária) mellett számos újdonsággal rukkoltak elő karácsonyra Balázs Ágnestől Lackfi Jánosig, Timothée de Fombelle-től Zdeněk Milerig, Kiss Attilától Darren Shanig.
Mint arról 
