Egyedülálló és különleges könyv!
A Maja uralkodók krónikája a történettudomány
És a régészet egyik legdinamikusabban változó
ágának legteljesebb összefoglalása
●
Közép-Amerika sűrű esőerdői több mint ezer
Esztendőn keresztül rejtették a világ egyik
Legizgalmasabb kultúrájának, a maja civilizációnak
A romjait. A régészeti feltárás során csodás
Épületek, műalkotások és rajtuk keresztül
a városok uralkodódinasztiáinak viharos története
bontakozott ki.
●
Simon Martin és Nikolai Grube könyve
egy elsüllyedt, ismeretlen és izgalmas világot
támaszt fel. Megismerteti az olvasókkal
a tizenegy legfontosabb maja királyságot,
köztük a „szuperhatalmakat”, Tikalt és Calakmult.
●
A 150-nél is több király és királynő élettörténete,
Tények, adatok
és összehasonlító kronológiai táblázatok
●
A máig nem teljesen megfejtett maja írás,
A hieroglifák részleges magyarázata és a legújabb
Kutatási eredmények ismertetése
●
A jelentősebb uralkodók képmása, a városok
Alaprajza, a piramisok, síremlékek és a titokzatos
Maja labdajáték értelmezése

Ezek John Lloyd Stephens, amerikai diplomata, újságíró és felfedező szavai, aki 1839-ben az elsők közt hatolt be a közép-amerikai dzsungel mélyére. Rábukkant az ősi maja civilizáció romjaira, amelyek közel ezer éve rejtőztek elhagyottan, növényzettel benőve az esőerdőben. Az egykori városlakók távoli leszármazottai, a modern maják máig ott élnek őseik földjén Guatemalában, Belizében, Mexikó keleti tartományaiban, valamint Honduras és El Salvador nyugati peremén.
A tudósok kezdetben a föníciaiak, a zsidók vagy az atlantiszi emberek művének tartották a csodálatos romokat. Az ősi majákat különleges népnek festették le: az idő bűvöletében elmerült pacifistáknak. Azt hitték, hogy a nagyszerű romok nem is voltak valódi városok, csupán szertartási központok, színpadok, ahol a csillagász-papok bámulatot keltő rituálékkal kápráztatták el a szétszórt falvakból odaérkező parasztokat. Úgy tartották, hogy a hieroglifák csak számmisztikai, csillagászati szövegeket és ráolvasásokat örökítettek meg, nem is tartották őket igazi írásnak.
Az 1960-as évek elején ezek a tévképzetek sorra megdőltek. A romok alaposabb tanulmányozása után kiderült, hogy eredetileg egyáltalán nem álltak üresen, hanem elpusztult nagyvárosok központjai voltak, és a lakosságuk a fénykorban tízezrekre rúgott. Jelentős áttörést hozott Tatiana Proskouriakoff munkássága, aki megállapította, hogy a kőfaragványok királyokat és királynőket ábrázolnak, a feliratok pedig az ő élettörténetüket örökítik meg. A maják egyszerre csak átlagos történelmi néppé váltak.
Az elmúlt évtizedekben nagyszabású régészeti feltárások zajlottak a régióban, és komoly eredmények születtek a hieroglifák megfejtésében. A maja írás kódjának feltörése még közel sem fejeződött be, de a korábbinál sokkal többet tudunk a maják gondolkodásáról és társadalmi szerveződéséről.

Simon Martin a Pennsylvania Egyetem régészeti és antropológiai múzeumának kutatója. Az elmúlt másfél évtizedben a mexikói Calakmul lelőhelyén vezet epigráfiai kutatást.

Nikolai Grube a bonni egyetem amerikai antropológiával foglalkozó professzora, aki a maja régészeti feltárások számos helyszínén közreműködött. Jelenleg a mexikói Campeche állambeli Uxulban folyó ásatások vezetője.