Mesék

A mese nagymértékben hozzájárul a gyermekek érzelmi és értelmi fejlődéséhez. Legyen szó akár egy egyszerű állatmeséről vagy egy nagy tündérmeséről, a mesék elmaradhatatlan elemeit képezik a kisgyermek mentális higiénéjének.

A gyermeki képzelet és fantázia fejlődése

A mesehallgatás kiemelt szerepet játszik a gyermeki képzelet fejlődésében. 5 éves kor előtt a  gyermekek kifejezetten igénylik a mesekönyvekben található képes illusztrációkat, hiszen mesehallgatáskor nem tudnak közvetlenül a cselekvésre támaszkodni. Ebben az életkorban még csak azt tudják elképzelni, amit valóban átéltek. Ezért kérik a gyermekek meseolvasás közben, hogy mutassuk meg nekik a mesekönyvben szereplő királyfit, sárkányt, házat, stb. Éppen ebből adódóan kiemelt fontosságú, hogy igényesen és gazdagon illusztrált mesekönyveket válasszunk!

0-3 évig

A legújabb kutatások azt igazolják, hogy már a gyermek olvasóvá nevelése már az anyaméhben elkezdődik, hiszen a magzat hallja a kívülről érkező hangokat, ezért igen fontos a mesemondást és a versmondást a lehető legkorábban megkezdeni.

A pár hónapos kisgyermek még nem tud beszélni, és a beszédet sem érti, de felfigyel a hangra és örül, ha beszélnek hozzá. A mesehallgatás, a versmondás és a verses szöveggel kísért játék pedig az anyanyelvi nevelés pótolhatatlan eszköze ebben a korai életszakaszban. A mesemondás és a versmondás anyanyelvi nevelő hatása abban áll, hogy a kisgyermek figyelmét az emberi beszéd érdekességeire irányítja. A jó mese és gyermekvers pedig mind hangzásban, ritmusban és hangulatban is messze felülmúlja hétköznapi beszédet.

Már a két év körüli kisgyerekek is szívesen hallgatnak mesét, de őket még inkább a dallamos hangzásvilág és a felolvasóval való szoros kontaktus fenntartása köti le, mintsem maga a mese tartalma. A kicsi gyerekek azért is kérik gyakran, hogy ugyanazt a mesét olvassuk fel nekik, mert egyszeri-kétszeri hallásra még nem fogják fel a mese tartalmát, csupán megszeretik az adott mesekönyvben szereplő mesehősöket, történeteket.
Az ilyen korú gyereket az olyan mesekönyveket szeretik, amelyek a hétköznapok egy-egy eseményét ábrázolják, mint például az esti fürdés, a lefekvés előtti való készülődés, stb.

 A gyermek 3 éves kora előtt a fantáziája és szókincse még nem elég fejlett ahhoz, hogy olyan dolgokat is el tudjon képzelni, amik nem vele történtek meg. Az ilyen korú gyermek főként saját élettapasztalataiból építkezik.

 3-6 éves korig

A 3-4 éves forma gyerekek előnyben részesítik az olyan mesekönyveket, melyekben olyan történetek vannak, amik akár vele is megtörténhettek volna, pl. a szomszéd kutyus elveszítette a csontját, a nagymama süteményt sütött és így tovább.
Az életkor előrehaladtával a gyermek egyre inkább képes beleélni magát a mese tartalmába és fokozatosan sajátítja el a mesekönyvben szereplő, számára eddig még ismeretlen szavakat, kifejezéseket.
Eben az életkorban a gyerekek már saját szavaikkal is szívesen mesélnek kedvenc mesekönyvünkből.

Az óvodáskorú gyermekek már képesek megkülönböztetni a mesét a valóságtól, de a még gyengécske koncentrációs képességük miatt a hosszabb, bonyolultabb mesék befogadására még nem képesek. Az eddigi „mi ez?” típusú kérdéseket a „miért?”, „hogyan?”, „honnan?” kérdések felváltják.

A negyedik életév vége felé már gyakori a kisebb történeteket tartalmazó mesekönyvek lapozgatása, nézegetése is. Ebben az életkorban az állatmesék, a tündérmesék és a népmesék alkalmasak leginkább az érdeklődés felkeltésére.

4-5 éves korban tehát megjelenik az állatmesék és a varázslatos mesék iránti kíváncsiság, de természetesen e korosztály gyermekirodalmi repertoárjából nem hiányozhatnak olyan klasszikusok meséi sem, mint Móra Ferenc, Zelk Zoltán, Móricz Zsigmond, hogy csak néhányukat említsük.

5 éves kor körül a gyermek már képes megváltoztatni a mese eredeti tartalmát vagy annak bizonyos részleteit.
Ennek hátterében a kreativitás fejlődése és az örömkeresésre való törekvés lelhető fel. Az ilyen korú gyermekek nem érik be a happy enddel. A mese minden egyes mozzanatát igyekeznek konfliktusmentessé tenni. Gyakran tiltakoznak például az ellen is, hogy a mesében a farkas bekapja Piroskát és a nagymamát.

Óvodáskorban a gyermek valódi mesehallgatóvá és mesélővé válik. Ez az az életkor, amikor a gyermek már képes az általa átélt eseményekből, cselekvési sémákból és belső képeiből képzeletében szimbólumot alkotni és fantáziájából építkezve a legcsodálatosabb mesevilágot is el tudja képzelni.

Az óvodáskorú gyermek mesetudatával fogadja be a mesét. A gyermek együtt érez a mese főhősével, beleéli magát a történésekbe, a hősök lelkivilágába, miközben tudatában ott bujkál, hogy ez nem a valóság. A gyermek tudja, hogy mindez csak a képzeletében, a mesében lehetséges éppúgy, mint a felnőtt egy színházi előadás átélésekor.

6-8 éves korig

A 6-8 évesek kognitív képességei már lehetővé teszik az elvont gondolkodást. Ebben az életkorban már megértik a tündérmeséket, valamint a tréfás csalimeséket. Számukra az irodalmi élményt már a cselekményben gazdagabb, hosszabb terjedelmű elbeszélő mesék, népmesék és tündérmesék jelentik.
Nekik már válogathatunk a tréfás, csalimesék, illetve az irodalmi értékű műmesék és elbeszélések közül. Szívesen hallgatnak meseregényeket és verses meséket is.

8-12 éves korig

A mese központi szerepe kiskamasz korig tart, amikor is a gyermek érdeklődése az igaz történetekre irányul. 

Mikor mondjunk mesét?

Elsőként érdemes leszögezni: már akkor is érdemes mesélni a gyereknek, amikor még nem beszél!

Mesélni pedig bármikor lehet, hiszen minden szituáció alkalmas mesemondásra: a jókedv, az orvosi rendelőben való várakozás, a közlekedéssel töltött idő, a betegség, az esti lefekvés és így tovább. Persze érdemes minden helyzethez megfelelő mesét találni. A mese tartalma pedig a fantáziánkra van bízva. Mesélhetünk az állatokról, érdekes járművekről, gyerekekről, bármiről, ami csak eszünkbe jut.

Hogyan, milyen körülmények között meséljünk?

Szerencsésebb, ha azért olvasunk mesét a gyermeknek, hogy átélhesse a mesehallgatás okozta örömet, és nem azért, hogy egy kicsit „lenyugtassuk” a sok szaladgálás után. Érdemes ilyenkor olyan mesekönyvet elővenni, ami felkelti a gyermek érdeklődését, és aktív párbeszédre készteti őt.

Vannak persze olyan esetek, amikor csendesebb atmoszférát teremtünk a meséléssel. Például betegség, hosszú utazás, várakozás esetén vagy persze az esti lefekvés alkalmával. Ilyenkor inkább lágy dallamú, megnyugtató meséket vagy gyermekverseket olvassunk, a gyermeket ölbe véve, átkarolva, meghitt hangulatot teremtve.

Ha egy szülő a mese olvasása közben átadja magát a mesében szereplőérzéseknek, képes felidézni, hogy számára mit jelentettek a mesék gyermekkorában és megfigyeli, hogy gyermek hogyan hámozza ki a mesében szereplő üzenetet, tanulságot, akkor a mesehallgató kisgyermek úgy érezheti, hogy a szülő megérti vágyódásait, félelmeit, érzelmeit.

Nem érdemes lemondani a hosszabb tündérmesék olvasásáról sem, még akkor sem, ha akár több estét vesznek is igénybe, mire a végére érünk. A gyermekek úgyis megmondják - szinte szóról szóra -, hogy előző este hol hagytuk abba a mesét.

Mesemondáshoz elengedhetetlen a megfelelő, meghitt légkör megteremtése. A megfelelő mesélő helyzetek megteremtésével a gyermek számára könnyebbé válik a mese megértése, hiszen lehetősége van, hogy beleélje magát a mesében szereplő szituációba, azonosuljon a mesehősökkel. A mese szépségeinek befogadására, hatásának érvényesüléséhez pedig nyugalom és idő kell.

Felkészülés a mesélésre

Mese olvasásakor a felolvasónak előre látnia kell a mese cselekményét ahhoz, hogy olvasás közben megfelelő akusztikai eszközökkel életre tudja kelteni a szereplők jellemét és a cselekmény kimenetelét egyaránt.

A mese időtartama

A mesélés időtartama a gyermek életkorától függően változik. 3-4 éves gyerekek csupán 5-10 percig képesek a mesére koncentrálni. 4-5 éveseknél ez az időtartam már 10-15 perc. Az 5-7 évesek már hosszabb, 10-20 percig tartó meséket is képesek befogadni.

(Készült:Kocsis Éva: Hogyan meséljünk a gyerekeknek? c. írása felhasználásával)