Megjelent könyvei:

A buta felnőtt

A részeg elefánt

Domboninneni mesék

Karácsonyi vándorok

Törpe és óriás között

1971-ben születtem Budapesten, 1996 nyarán végeztem az ELTE magyar–francia szakán, 1996 szeptemberétől az ELTE magyar irodalomtörténeti bölcsészdoktor-iskoláján Nyugat-kutatással foglalkozom. 1994 őszi szemeszterében belga irodalomtörténetet és műfordításának problémáit elemző szakszemináriumot tartottam a pécsi JPTE Francia Tanszékén. 1995-ben TEMPUS-ösztöndíjjal fél évet töltöttem a brüsszeli ULB egyetemen. Öt éve tanítok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékén, ahol a 19. század francia költészetéből kötelező szemináriumot tartok. Kezdettől vezetem a tanszék műfordítóműhelyét. Az utóbbi időben 1945 utáni magyar irodalmat és fiatal magyar irodalmat is oktatok ugyanott a magyar tanszéken. 1987-től publikálok verseket, kritikákat, műfordításokat különböző folyóiratok (Holmi, Liget, Kortárs, Hitel, Élet és Irodalom, Parnasszus, Jelenkor, Műhely, Vigilia, stb.) hasábjain. 1991-ben a Művészeti Alap fiatal alkotók számára kiírt ösztöndíjában részesültem. 1992-ben jelent meg Magam című első kötetem (Gérecz Attila-díj), 1995-ben a második, a Hosszú öltésekkel (a MAOE Hidas Antal-jutalma), 1998-ban a harmadik, Illesztékek, 2000-ben a negyedik, Öt seb, 2001-ben az ötödik, Elképzelhető címmel. 1998-ban alkotói tevékenységemért Soros-ösztöndíjjal, francia műfordítói munkásságom elismeréseképpen a Société des Gens de Lettres Illyés Gyula-díjával jutalmaztak, 2000-ben József Attila-díjat kaptam. Több vers- és műfordítás-pályázaton (legutóbb a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörösmarty-pályázatán) díjat nyertem. 2000-ben a fiatal prózaírókat támogató Hajnóczy Péter-ösztöndíjban, 2001-ben Déry Tibor-jutalomban részesültem. Rendszeresen közlök műfordításokat a francia, francia nyelvű belga, svájci és kanadai, valamint nyersfordítások alapján időnként a holland, a szlovén, a portugál, a német, az izraeli irodalom köréből is. Eddig tizennégy műfordításkötetem látott napvilágot, különböző lapokban publikált fordításaim terjedelmüket tekintve további kötetekre rúgnak. Francia vagy belga blokkot közölt szerkesztésemben a Magyar Napló, a Múlt és Jövő, az Életünk, a Hitel és a Tiszatáj, Proust-különszámot az Enigma, luxemburgi összeállítást a Nagyvilág. Két éve részt veszek a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat szerkesztésében. Költőként rendszeresen szerepelek felolvasóesteken, járom az országot és rendhagyó irodalomórákat tartok egyetemeken, gimnáziumokban. Verseimet eddig nyolc nyelvre fordították le, Bulgáriában a Szófiai Magyar Intézetben, Szlovéniában a medanai költő-fesztiválon, Belgiumban az “Escales littéraires d’automne” alkalmával léptem fel, Franciaországban nemrégiben a magyar év kapcsán szerepeltem több városban is. Franciára fordított kötetemet a Taillis Pré belga jelentette meg tavaly Signes de vie (Életjelek) címmel.

Díjak

1992 - Gérecz Attila-díj 1995 - MAOE Hidas Antal-jutalom

Fejér Megyei Hírlap / 2010. november. 13. szombat | Szerző: B. Kiss László


Ezerötszáz vers és öt gyerek - Lackfi János hőstenornak készült, a fürdőben ma is gyakorol...

Tenoristának készült és - terrorista lett belőle. Azaz költő. Pedig Lackfi Jánosnak - a szülei révén - nem voltak illúziói az irodalmárokról. Neki nem büdös a pelenka. Rendkívül termékeny, de a házimunkába is besegít. Erre bizonnyal szükség is van, hiszen öt gyerek édesapja.

- Mikor írta első versét? Mit szóltak hozzá a szülei, akik maguk is költők?

- Tudjuk, az is bolond, aki költő lesz Magyarországon. Minden szülő jót akar a gyerekének, úgyhogy édesanyám, Mezey Katalin és édesapám, Oláh János (mindketten József Attila-díjasok) óvtak ettől a pályától erősen. Tiltani nem tiltottak, de látták a hátulütőit, mocskos oldalát. Hadd tegyem hozzá: minden szakmának van egy képesebbik és egy képtelenebbik fele. Nekem nagyon sokat segített, hogy nem voltak illúzióim, amikor irodalmárokkal találkoztam, nem gondoltam őket félisteneknek, tudtam, hogy ők is csak emberek, politikai tétekben hamiskártyáznak, verik a feleségüket, isznak. Ellenben az írás-olvasás, mint normális emberi cselekvés, nagyon is jelen volt gyerekkoromban. Az értelmes dolgok egyikének tűnt, mint például kerítést festeni, tyúkokat tartani, paradicsomot termeszteni vagy cefrét gyűjteni a pálinkához. Ezért aztán kisiskolásként is papírra vetettem ezt-azt, de ezt nem tartottam valami nagy különszámnak, különleges tűzokádó zseniskedésnek.

a teljes cikk  »»