1817-ben született Nagyszalontán. Szegény és öreg szülők féltett gyerekeként visszahúzódó, olvasós gyerek volt, erős megfelelési kényszerrel. Korán alapított családot, tanult, majd tanított, és érlelte magában a költőt. Rövid ideig még vándorszínészkedett is, de elsősorban írt: harmincéves volt, amikor a Toldi hirtelen országos ismertséget szerzett neki, valamint elnyerte Petőfi barátságát. Tűz és víz voltak ők, tökéletesen ellentétes sorssal. A forradalom alatt Arany beállt nemzetőrnek, ezért a forradalom bukása jó néhány évre parkolópályára tette: lelki és anyagi csődbe vitte. Közben folyamatosan írt és fordított, majd 1860-ban Pestre költözött. Előbb a Kisfaludy Társaságnak, majd a Magyar Tudományos Akadémiának lett a főtitkára: ezek főleg adminisztratív, zsenialitásához egyáltalán nem, de munkamániájához és extrém terhelhetőségéhez jól illő feladatokat jelentettek a számára. 1876-ban rossz egészségi állapota miatt lemondott az akadémiai főtitkárságról. Már csak öt alkotó év adatott meg neki. 1882-ben tüdőgyulladásban halt meg, utánozhatatlanul gazdag életművet hagyva maga után.