A különleges utazás
Olga, a papírlány 1.
Az Év Gyerekkönyve – 2019 FORDÍTÓI kategóriában
A kötetet Todero Anna fordította
A W.I.T.C.H. és a Fairy Oak világhírű írójának legújabb sorozata kiskamaszoknak, önmaguk elfogadásáról könnyed stílusban, közhelyek nélkül, sok kalandba és bolondozásba ágyazva. Olga Papel útnak indul, hogy megkeresse a varázslót, aki őt papírlányból igazi kislánnyá változtathatja, mert elégedetlen önmagával.
A W.I.T.C.H. és a Fairy Oak világhírű írójának legújabb sorozata kiskamaszoknak, önmaguk elfogadásáról könnyed stílusban, közhelyek nélkül, sok kalandba és bolondozásba ágyazva. Olga Papel útnak indul, hogy megkeresse a varázslót, aki őt papírlányból igazi kislánnyá változtathatja, mert elégedetlen önmagával.
Korcsoport:
9+Kategória:
RegényekKiadó:
Móra KönyvkiadóSorozat:
Megjelenés:
2018.
Oldalszám:
320
Szállítás:
2-4 munkanap
Raktári kód:
MO3756
ISBN:
9789634861201
EAN:
9789634861201
Méret [mm]:
145 x 210 x 28
Tömeg [g]:
454
Eredeti ár:
3 499 Ft
Kedvezményes ár:
999 Ft
Leírás
Az Év Gyerekkönyve – 2019 FORDÍTÓI kategóriában
A kötetet Todero Anna fordította
A W.I.T.C.H. és a Fairy Oak világhírű írójának legújabb sorozata kiskamaszoknak, önmaguk elfogadásáról könnyed stílusban, közhelyek nélkül, sok kalandba és bolondozásba ágyazva. Olga Papel útnak indul, hogy megkeresse a varázslót, aki őt papírlányból igazi kislánnyá változtathatja, mert elégedetlen önmagával. Útja során egyaránt van része szép és kényelmetlen élményekben, de abban mindegyik hasonlít, hogy Olga ezeken keresztül egyre több dolgot lát meg önmagában, másokban és a világban. Céljához közeledve látni, érteni kezdi a benne rejlő tulajdonságok erejét, fontosságát és különlegességét. Hogy végül eljut-e a varázslóhoz? Lehet-e belőle valódi kislány? És tényleg akar-e átváltozni? A könyv az egyik legfontosabb, és a kamaszkor előtt állók számára legnehezebb gondolatról szól: önmagunk elfogadásáról. A nehéz témát könnyed stílusban, közhelyek nélkül, sok kalandba és bolondozásba ágyazva mutatja be a szerző.
Olga Papel karcsú, mint a nádszál, és hihetetlen történeteket tud mesélni, amelyekről azt állítja, személyesen élte át őket. Az ő világában megeshet, hogy a borz beszél, a nyúl tutajosnak áll, a medve pedig szabó szeretne lenni. Igaz mindez? Vagy csak kitaláció? A bölcs Tomeo, a falu fodrásznője azt állítja, hogy Olga a gyerekkora kísérteteiből szövi történeteit, hogy ne kelljen többé félnie tőlük.
Részlet a regényből:
„Ez egy igaz történet. Arról szól, hogy Dzsubát úr idomított medvéje kettévágott, és a Rugóemberke összeragasztott celluxszal. Nála mindig van egy tekercs cellux, mert időnként előfordul vele, hogy elválik a doboz aljáról, és messzire röppen. A repülő nő kölcsön akarta adni az egyik ragtapaszát, de én azt mondom, hogy amikor az embert kettévágják, csak valami erősebb tudja összetartani."
Részlet a regényből:
„Ez egy igaz történet. Arról szól, hogy Dzsubát úr idomított medvéje kettévágott, és a Rugóemberke összeragasztott celluxszal. Nála mindig van egy tekercs cellux, mert időnként előfordul vele, hogy elválik a doboz aljáról, és messzire röppen. A repülő nő kölcsön akarta adni az egyik ragtapaszát, de én azt mondom, hogy amikor az embert kettévágják, csak valami erősebb tudja összetartani."
Az Év Gyerekkönyve – Fordítói kategóriában
Todero Anna fordításában Elisabetta Gnone: A KÜLÖNLEGES UTAZÁS - OLGA, A PAPÍRLÁNY 1.
Jeney Zoltán író, műfordító laudációja
Fordítónak lenni hálátlan feladat, nincs benne köszönet. Most nem a dolog nehézségére gondolok, bár arra is lehetne, hanem szó szerint értve a kifejezéseket arra, hogy tényleg ritkán mondunk köszönetet a fordítónak azokért a szövegekért, amiket nekünk ad. Megnéztem a moly.hu-n Todero Anna különböző fordításainak é milyen remek stílusban ír, hogy milyen kiváló a szóhasználata, hogy milyen érzékletesen ábrázol… a szerző. „Természetesen” a fordító nevét véletlenül sem említik meg ezek az értékelések. Ideje lenne talán jobban tudatosítani az emberekben, hogy a nemzetközi irodalmat fordítók írják, és ha jó egy szöveg, az nagyban a fordító érdeme.
Márpedig az Olga, a papírlány remek szöveg. Egyszerre csúszik szépen a magyar fülbe, és adja vissza az olasz hegyvidéki falu hangulatát. És a kettő közötti kapocs Todero Anna, aki szerényen a háttérben maradva egyengeti a szerző útját a magyar olvasók felé. Lator László kedvenc bon mot-ja a fordítással kapcsolatban, amikor a hogyanról faggatják, hogy egyszerűen azt kell fordítani, ami oda van írva. Vagyis az olvasónak azt kell éreznie, hogy amit olvas, az volt odaírva. Todero Anna fordításai esetében ezt érezzük, pedig az Olga, a papírlány nem egyszerű szöveg, hol koppanóan szikár, hol költőien hömpölygő, hol végtelenül összetett, de mindvégig remek ritmustartású és simára csiszolt, a nyelvek közötti szakadék észrevétlen marad. Vagyis laikus szemmel a fordító munkája észrevétlen marad. Akkor tehát nem is szabad csodálkoznunk azon, hogy nem veszik észre Todero Anna munkáját? Vagyis a moly.hu felhasználóinak igazuk van? Lehet, hogy az igazán jó fordítók munkájában van a legkevesebb köszönet?
Pedagógiai segédanyag a feldolgozáshoz
Olvass bele
1 előnézet
Beleolvasok
Hallgass bele
1 audió
Belehallgatok
Nézz bele
5 videó
Belenézek
Kapcsolódó cikkek
7 cikk
Megnézem
